Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az ígéret

2008.12.19

 

Kép

Az ígéret

                         

A plébános mise után még egyszer körbe járta a templomot. Mindent a legnagyobb rendben talált, de amikor a betlehem mellé ért döbbenten látta, hogy a jászol üres.  A Kisjézus eltűnt.

A pap egyre fokozódó izgalommal kezdette keresni a gipszfigurát a jászol körül, a padsorokban, majd az egész templomban, mindhiába.  Szembe kellett nézni a lesújtó valósággal, hogy a bábu nem elkeveredett, vagy elveszett hanem ellopták.

Késő délután nehéz szívvel indult elmélkedő sétájára. Lelke akkor vidult fel kissé, amikor meglátott maga előtt az úton egy fiúcskát. Johny  viseltes gúnyában baktatott a járdán, maga után húzva tűzpiros játékkocsiját, melyet szemlátomást karácsonyra kapott.

A papot meghatotta a nyilvánvaló áldozat amelyet az igen szegény  szülők hoztak, hogy örömet szerezzenek gyermeküknek. Szívét átjárta az oly nagyon áhított melegség, és megújult az emberi természetbe vetett hite. Utolérve a kisfiút boldog karácsonyt akart kívánni neki, de torkán akadt a szó, mert a kocsi nem volt üres. A kis Jézuska feküdt benne, jó melegen bebugyolálva.

A plébános megállította, és keményen megrótta Johnyt, aki elég nagy volt ahhoz, hogy felfogja: a lopás bűn. A kisfiú ártatlan tekintettel hallgatta – szemébe lassanként bűnbánatot sejtető könnyek gyűltek.

-De atyám – rebegte a gyermek. – Én nem loptam el a Jézuskát. Csak amikor azért imádkoztam hozzá, hogy karácsonyra hozza el ezt a piros kocsit, akkor megfogadtam, hogy elsőnek őt fogom megutaztatni rajta.