Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A legerősebb állat

2008.12.04

                                               A legerősebb állat

- Jó reggelt, farkas koma!
- Nekem ugyan nem jó ez a reggel, medve koma, és attól sem lesz jó, ha te kívánod, de azért hozott Isten.

- Olyan szomorú vagy, mint a háromnapos esős idő! Talán valami bajod van?
- Ne is kérdezd medve koma. Úgy eldöngettek, minden csontom fáj.
Hát mi történt veled?  Talán bizony összeverekedtél valamelyik atyádfiával?
- Atyámfiával? Dehogy azzal, dehogy azzal. Az emberrel akadtam össze.
- Csak az emberrel? Hát az is valami?
Hiszen nincs annál erősebb állat a világon!
- Hát hogy s mint történt?
- Elmondhatom! Nagyon éhes voltam, s az éjjel belopózkodtam a faluba, hogy valami kövér bárányt vagy malacot szerezzek. Óvatosan jártam, de amint megérezték a szagomat a kutyák, ugatni kezdtek, ahogy kifért a torkukon. Kiugrik erre az ember, térül-fordul, csapkod egy  fokossal vagy mivel, azután csak neki a fejemnek; úgy helybenhagyott, hogy alig tudtam elvánszorogni idáig.

- Az ember? Hiszen az gyönge, hiszen csak ember!
- Én meg azt mondom, hogy nincs annál erősebb állat a világon!
- Nézd, én ugyan sose láttam embert, de ha találkoznék eggyel, így tépném szét, mint ezt a bokrot itt.
- Könnyű neked itt ezzel a bokorral vitézkedni! De csak jönne erre egy ember! Nem tudom, akkor mit csinálnál?!  Az ember nem hagyja magát, mint a bokor.
- Én tudom! -. - Azt tenném, hogy itt hagyná a fogát!
- Hiszi a piszi! –

- Fogadjunk!  Itt a kezem nem disznóláb.

- Itt az enyém, ez sem az.  Fogadjunk! De mibe?

Fogadjunk egy nyúlba.

Jó egy nyúlba.

Ebben maradtak. Azzal kilopakodtak az erdőből, s lesbe álltak az országúton, amerre a falusiak szoktak járni. Várnak, várnak, egyszer csak jön arra egy gyerek.
- Ez az ember?

- Ez még nem. Ez csak lesz ember.

Várnak, újra várnak. Egyszer csak arra jön egy vén koldus.
- Hát ez ember?

- Ez csak volt ember!

Várnak, várnak, egyszer csak arra jön egy menyecske.
- De ez csak ember már?

- Ez csak a társa az embernek. Az asszony!

Várnak, várnak, egyszer csak arra jön egy huszár.
- Hát ez már ember?

- Ez már az! Csülökre medve koma.

A medve kiült nagy büszkén az országútra, a huszár útjába. Meglátja a huszár a medvét,

-        Félre az útból medve koma mert keresztül lőlek!  - megköpi a markát, előveszi először pisztolyát, és rálő.

-        Nesze, nesze. Micsoda? Nem fog a golyó? Na várj csak, akkor majd megberetvállak.

Aztán rögtön kirántja a kardját, s azzal neki, de vitézül a medvének! Nem bírta sokáig a medve, megfordult és - uzsgyi! - nem nézte, hol az út, futott tökön, paszulyon át, amerre látott, vissza az erdőbe.

 

Szaladj csak! Nem megyek utánad. De ha még egyszer az utamba kerülsz, kocsonyát csinálok a talpadból.

Gyia lovacskám! Gyia’

Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot….. Énekelve elvonul.

 Nemsokára  találkozik megint a medve meg a farkas.


- No, medve koma, megkapom-e a nyulat?

- Megkapod! Most már elhiszem, hogy az ember a legerősebb állat a világon!

- Hát hogy s mint történt, medve koma?

- Elmondom! Világéletemben nem láttam olyan furcsa állatot, mint az ember! Amikor összeakaszkodtunk ott az országúton, mentem neki morogva, üvöltve, de ő - hát ő már messziről rám köpött, de úgy, hogy csak úgy szikrázott tőle a szemem. Ez még hagyján lett volna! De amikor a közelébe értem, és ugrottam volna rá, előhúzta azt a fényes nyelvét, azzal kezdett el nyalogatni Ezt már én sem bírtam tovább, farkas koma,

Az gondoltam, hogy szégyen a futás, de hasznos, és szégyen ide, szégyen oda, biz elfutottam!

Igazad volt farkas koma. Most már elhiszem, hogy az ember a legerősebb állat a világon. Amint erőre kapok, megkapod a nyulat.

- Na Isten áldjon!

- Isten áldjon medve koma!